Míg tegnap a kézihajtányos ceruzahegyezőt láttuk, addig ma megnézünk az elektromos változatát. Ki merné állítani, hogy nincs fejlődés? Ez ugyanis már sokkal szebb, mint amilyen a tegnapi volt. Tisztára olyan, mint egy bálna.

   A kék színű szemetes fiókon keresztülnézve, így néz ki a tulajdonképpeni ceruzahegyező, ami amúgy éppen olyan felépítésű, mint bármelyik egyszerű kézi, csak ezt ugye motor forgatja.

   A bálna segge be van dugva. Ez a rész első ránézésre annyira értelmetlen, hogy biztosan kell legyen valami értelmes oka. Mondjuk a luxus-szuper változatnál itt van a hálózati tápegység csatlakozója.

   Íme a bálna hasa. Nem tudok róla semmi értelmeset mondani, ezért nekiállok valami másról beszélni. Mint az köztudott, a Verseny utcai kukáspiacon szokásom beszerezni a szétszedtem cikkekhez valókat. Szóval van egy bizonyos típusú vevő, akit én részemről nagyon tudok utálni. Odajön és kiveszi (illetve csak venné ha hagynám) a kezemből a portékát. Ő akarja megvenni, ő jobban meg akarja nézni, ő fontosabb mint én. Nemrég összehozott a sors egy ilyen egoista vásárlóval, de én kifogtam rajta! Egy ehhez a dobozkához igen hasonló valami volt a portéka, amit épp nagyban nézegettem. Azt mondta az eladó, hogy az egy ceruzahegyező. Mondom neki, nem! Ez nem hegyező. De igen! Nem, nem hegyező. Akkor mi? Ez egy elektromos tűzőgép. Elől beledugod a papírt a szájába, ezt ő észreveszi, ráharap, össze van tűzve. Oldalba böki az eladó a társát: Na! Te meg a ceruzát dugdostad bele! (röhögcsélünk) Vidd el 500-ért. (mondja az eladó) Nekem ugyan nem kell. (bár elmémben épp valami elfogadható okért kutattam a vásárlásra) Akkor vidd el kétszázért. Mondom, hogy nem kell! (jaj, ezt mindjárt megveszem) Legalább egy százast adjál érte! Na ekkor jelent meg mellettem a gonoszpók öregember, aki menten ki akarta venni a kezemből a tűzőgépet. Mivel épp olyan kedvem volt, ezért nem adtam oda neki. Kapkodott utána, én meg mindig egy kicsit odébb raktam. Láttam, hogy nagyon ráindult a masinára, ő meg látta, hogy nem tudja csak úgy egyszerűen elvenni tőlem a portékát, ezért ha nehezére is esett, de végül megszólalt. Megnézhetem? Elektromos tűzőgép. (mutattam, de nem adtam oda) Már lealkudtam 3000-ről 1500-ra, de én nem adok érte csak egy ezrest, annyiért viszont nem akarja odaadni az eladó. Annyira beindult az öreg, hogy elővette a pénzt, majd fizetett és elvette tőlem a masinát. Az eladó annyira hálás volt, hogy három bármit is választhattam a portékájából ingyen! Sajnálatos módon nem volt neki semmi más érdekessége, ami az itthoni kupi szintjét elnézve, igen nagy szerencse volt.

   No de lássuk ez működik-e. Kerestem itthon elemeket. Négy darab 100 forint a kínai piacon. Ezek úgymond egyszer használatos elemek. Egyszer beteszem őket valamibe, aztán jobb ha gyorsan átrakom őket a kukába! Annyira nincs bennük anyag, hogy nagyon gyorsan szétfolynak, majd megeszik az elemtartót. Celofánba vannak négyesével csomagolva. Foggal akartam bontani a celofánt, de véletlenül elharaptam az egyik elemet...

   Szóval az a baja, hogy nincs érzéke ahhoz, amit csinál. A fába jól harap a penge, a ceruza fa része jól forgácsolható. Nem így a grafit rész, azt ugyanis nem lehet olyan nagy előtolással megmunkálni. A képen az eredmény, a ceruza kitört, illetve a hegyezőbe beletört hegye látható.