Casio karóra
Uugyan telik új órára, de akkor miről írnék?
|
|
Már vagy a tizedik képet lövöm erről az óratokról, de pont a lényeg nem akar látszani. No de mi is itt a lényeg? Na most a lényeg az átláthatóság. Vagyis arról van szó, hogy ennek a szép régi Casio órának karcos az üvege. |
 |
A másik probléma, a beragadó gombok esete. Ez a gyakorlatban úgy né ki, hogy benyomom a gombot, mire ő bizony bent is marad! Így persze teljes képtelenség beállítani a kijelző digitális részét. Ez egy komoly óra. Szóval ez nem csak úgy össze van lapátolva. Ez nem olyan "ki tudja mi tartja a pöcköt" a helyén. Jól láthatóan (fenéket jól) zéger gyűrű van a nyomógomb tengelyének végén. |
 |
Nem fogom tudni leszedni! Nem fog sikerülni! Bíztattam magam, de hiába... |
 |
Az alkatrészek a felső képen is jól látszanak, de a méret itt érzékelhető csak igazán! A balról benyúló hegyes fényes, az a kedvenc bonctűm. Meg kellett, illetve ki kellett hegyeznem, hogy le tudjam vele ugrasztani a zéger gyűrűt a helyéről. Persze órásszemüveg nélkül egy árva szót sem láttam volna az egészből. Szemüveg nélkül, már magát az órát sem találom meg! Mi lesz itt összeszereléskor? |
 |
Ezt a szép flanel anyagdarabot választottam ki az óra üvegének felpolírozásához. Nem volt nehéz a választás, mivel csak ez az egy darab rongy hevert az asztalomon. |
 |
Fürdőszobapolc. Itt tartom a fogkrémet. Mindeközben a fogaimat egy dobozban tartom. |
 |
3D white Vajon van két dimenziós fehérség is? |
 |
Ha már egyszer fehér, akkor miért kék? Persze nem kell minden hülyeségre odafigyelni. No meg amúgy is dekoncentrált vagyok. |
 |
A rongy folyton elmászott, mert ráragad a fogkrémtől maszatos óra. Kezdetben oda akartam szögelni az asztalra, de a jóérzés visszatartott. Csudákat a jóérzés! Úgy történt, hogy hirtelen nem találtam szöget! A satu viszont épp itt volt kéznél. Miért írom, hogy kéznél? Miközben a satu a bal lábamnál van. Nem vagyok ma tiszta! Még hogy ma... |
 |
Mivel kifejezetten kemény anyagból van az óra üvege, ezért nem viszi a fogkrém. Ha nem hát nem. Van itthon egészen finom polírozó papír, akkor majd azzal adok neki. Na most ugyan van polírpapír, no de vajon merre van? Végül megtaláltam. Ott találtam meg, ahová biztosan nem való, ugyanis a tekercselő huzalok között volt. |
 |
Nem említem meg, hogy mit bénáztam össze, mire rájöttem, hogy oda is lehet ragasztani az a polírozó papírt arra a rohadt deszkára. Ez egy olyan nap, hogy valószínűleg jobban járnék, ha egyáltalán nem csinálnék semmit. Érzem! |
 |
Eltűnni látszanak a mély karcok. A papíron a világosabb foltok azt jelzik, hogy sikerült ledörgölnöm a polír port a papírról. Kezdem unni a dolgot, hiszen minden látványos eredmény nélkül tologatom ezt a vacakot a vizes izén. |
 |
VIM Én szeretem a hagyományos dolgokat. Ez a VIM már olyan modern, hogy ez már nem is karcol. De könyörgöm! A VIM-nek ez volt a lényege! Nem pedig a zsíroldás! A VIM olyan volt, mint mondjuk valami apró szemű homok, amivel mindent le lehetett dörgölni a dolgok felületéről. Ha kellett, akkor a festéket is lehozta. Ez az új meg leginkább csak csúszik. |
 |
Nem nem járt itt Fábry, és nem pisilt a csapba! Hanem csak a hagyományos Ultra mosogató por helyett próbaképp JAR-t vettem a fürdőszobába. Az Ultra a jobb! Az Ultra úgy oldja a zsírt, hogy az valami utánozhatatlan! Mondjuk nem valami kézkímélő, mert a bőrömet is lehozza, de hát valamit valamiért! |
 |
Ez egy 50 méterig vízálló óra volt eredetileg, de most már biztosan nem az! Volt a hátulján körben egy gumiszigetelés. Na azt egyből kidobtam. Ha én olyan vízbe kerülök, hogy ez a gumitömítés számítana, akkor nekem már úgyis mindegy... A nyomógombok tengelyén mintha két gumigyűrű lenne, de olyan apró, hogy azt már az órásszemüveggel sem látom. Valószínűleg koszosak, ezért nem mozognak rendesen a gombok. Beáztattam a pöcköket alkoholba, gondolván az majd lehozza a koszt. |
 |
Így néz ki az óra üvege polírozás után. Basszus Géza! Ez nem műanyag, hanem üveg! Sikerült teljesen bemattítanom. Tényleg vannak olyan napok, amikor jobb lenne, ha inkább nem nyúlnék semmihez. Pedig tudom, hogy vannak ilyen napok, és mégis! Miért pont ma kellett nekem belefogni ebbe az órába... |
 |
Ráadásul vaksi is vagyok. Mégis hogyan fogom ezt a sok kis apró bizbaszt összerakni, hogy megint óra legyen belőle? Az órás az nem az én szakmám! Egyszer sikerült megjavítanom, majd tönkretennem az eddigi legjópofább órámat. Ez egy szép svájci automata óra volt, amit darabokra szedtem, majd sikeresen össze is raktam. Már majdnem készen voltam, mikor az asztalról lelógó szíj lerántotta a már működő órát a földre. Ekkor én magam is visszatértem a földre, és azóta tudom, hogy órás sem leszek. |
 |
Még mindig szorulnak a pöckök, vagyis ott vagyok, ahonnan indultam! Abba a kis műanyag kupakba szilikon sprét fújtam, gondolván a szilikon éppen jó lesz ide kenésnek. De hogyan kenjem fel arra a tengelyre, ami olyan pici, hogy nem is látom? Amolyan Gordiuszi megoldást találtam ki. Egyszerűen beledobtam a gombot a szilikonba. A felesleg meg majd csinál amit akar! |
 |
Épp a minap kérdeztem egy kiváló barátomat, hogyan lehet kiszedni a tekergetős pöcköt az órából. Valahol kell lennie egy kis kráternek, amit meg kell nyomni. Legalábbis a régi óráknál így volt. Itt persze nem láttam semmi ilyesmit. Viszont miután felvettem az órásszemüvegemet, azonnal megláttam, hogy oda van írva: PUSH, azaz itt kell megnyomni. Még egy nyilacska is van, hogy pontosan hol kell. Ezek szerintem számítottak rám! |
 |
Csodák csodája, sikerült összeraknom az órát. Nem repkedtek el a zéger gyűrűk, nem szúrtam agyon a mechanikus részt a mutatók beállítását szolgáló tengellyel, szóval minden működik ahogy kell. Persze az üveg az bemattult. Valami mentséget kellene találnom, de nem lelek. Mondhatnám például azt, hogy úgy sem érdekel mennyi az idő. Ebben persze van némi igazság, csak ugye ha nekiálltam kipofozni ezt az órát, akkor erőltetett. |