ATX rendszerű PC tápegység
(ne foglalja nekem itt a helyet)

   Nem csak egy, de egyenesen mindjárt kettő is van belőle. Szóval az úgy volt, hogy épp egy kolléga PC-jét javítottam (no nem mintha szerviz volnék), mikor is épp akadt a piacon egy ATX táp, dobozban, kétszázért. Gondoltam hátha jó, és akkor tiszta nyereség. Persze nem volt jó, no de csak túlélek valahogy egy ekkorka veszteséget.

 

 

   Mivel most épp nem volt kedvem vasat gyűjteni - mint az a képen jól látható - a dobozokat rendre összehajtogattam. Mondhatnám rá, hogy én vagyok az erős, de aki fogott már a kezében ilyen dobozt, az úgyis tudja a megfejtést.

 

 

   Íme az egyik tápegység adatlapja, ami meglepően értelmes. Jobbra pedig a szokásos, ne nyissam ki, vigyem szervizbe, ne piszkáljam figyelmeztetés olvasható. Amúgy nincs is értelme piszkálni, mert annyira olcsó belőle egy új. Ráadásul ha javítás közben elrontok benne valamit, akkor viszi magával a gépet. Egy kissé ugyan nehéz megszokni a fogyasztói társadalmat, de ha az embernek van pénze, akkor azért nem olyan rossz.

 

 

Az egyik doboz mintha kövérebbnek nézne ki.

 

 

Itt meg már nem is látszik a különbség.
Persze belül nem egyformák. A jobb oldali jobb családból való.

 

 

Például az ő hűtőventilátorának van dugó a kábelvégén, a másik be van forrasztva.
Persze ez lényegtelen, mert nem szokás ventilátort cserélni a tápegységben.
Ha mégis, akkor az új ventilátoron biztosan nem ilyen csatlakozó van!
Ha mégis, akkor fordítva van bekötve, vagy nem fér be a venti.
Ha a csatlakozó is jó, és a venti is befér, akkor befelé fúj.

 

 

Hát ez eltörött! Igaz ami igaz, erőltettem.

 

 

A doboz másik fele sem volt erősebb anyagból.

 

 

Nem jók ezek semmire, de akkor sincs szívem őket csak úgy egyszerűen kidobni.

 

 

   Ellenben amilyen koszosak, szétszedni sem volt őket kedvem. A PC tápban lévő ventilátor - míg él - rengeteg levegőt húz át a dobozon, miközben a levegőben por és nedvesség van. A nedvesség ugyan nem marad meg a tápban, mert igencsak meleg van benne, de az apró szemű por és a nikotinköd az bizony megmarad.
  
Amúgy balra a réz karika, az a fürdőkád lefolyója. Szóval most jön a mosogatás. Persze nem áram alatt fürdetem meg a panelt. Aki ilyet tesz, az nem normális! Ez persze azt vetíti előre, hogy egyszer lesz egy áram alatti fürdetés is, csak jussak már el végre odáig...

 

 

Olyan boldogan viszik a cuccaim a vasgyűjtő kukások...

 

 

Amíg a panelek száradnak, választok valamit a sorból.
Van miből válogatni, azt sem tudom hová kapjak!

 

 

Tulajdonképpen ugyanaz a két táp, csak a jobb oldaliban normális hűtőborda van.

 

 

   Milyen szép színesek ezek a vezetékek... Beszélgetek a piacon az egyik árussal, aki épp azt mesélte, hogy tegnap nem árult semmit, mert nem volt jó a portékája. Konkrétan nem kellett senkinek semmije. Gondolta legalább a színes drótokat levágja a nagy fényes dobozról. Ugyan nem tudta mire lesz még jó, de levágta őket, majd elindult velük haza. Vagy úgy 10 métert tehetett meg, mikor egy vevő kiszedte a kezéből a drótokat, komoly 500 forint ellenében.

 

 

Négyen voltak, de az egyiknek forrasztás közben kijött a lába.

 

 

Egyszerűen nincs semmi értelme, hogy ezeket egyben hagyjam.
Persze annak sincs semmi értelme, hogy szétszedjem őket.

 

 

 

Akkor már inkább szétszedem.

 

 

Lett néhány szép fekete kondenzátorom.

 

 

Valamint csillogó toroid tekercsem.

 

 

Nagyáramú félvezetőim.

 

 

Meg persze egy marék színes vezetékem. Ezeket a drótokat
amúgy olyan jól eltettem, hogy azóta sem kerültek elő!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.