Pendrive

Ezt a pendrájvot így találtam, már eleve derékba tört karrierrel. Bár egy adathordozó esetében a kissé rozsdás, valamint 90 fokon túl megtört USB dugó mondhatni kizárja, hogy újra használatba vegye az ember, de attól még gondoltam ránézek, hátha feléled, és persze találok rajta valami érdekes adatot.

Mondjuk a 4 gigabájt manapság már nem valami sok, de attól még rengeteg zene elfér rajta, amire elképzelhető, hogy szükség is lesz. Már ha el tudom indítani azt a zenelejátszót, amit a pendrájvval együtt találtam. Ennek mondjuk nem sok esélyét látom, mert míg a pendrájvon csak egyetlen rozsdafolt található, addig a hangfal formájú valami merő egy rozsda.

Hogy valami márkás, az egy szétszedésre váró holmi esetében semmit
sem nyom a latban. Mármint sem pozitív, sem negatív irányban.

Az USB dugóba vezető fémcsíkok mögött látható
durván tört felület szerintem nem sok jót ígér.

Épp mint ahogy a képen ugyan nem látható, de attól még az USB dugó mélyén
megbújó kosz sem, amit persze azonnal nekiálltam egy bonctűvel kipiszkálni.

Amennyiben a rozsdából nemcsak kívül van, hanem jutott belőle bentebb is,
akkor a miniatűr alkatrészeket tartalmazó panelnek szinte biztosan annyi.

A 90 fokon túl megtört dugót csak nagyon óvatosan,
szó szerint fokról fokra mertem visszagörbíteni.

Annyira recsegett az egész felépítmény, hogy a visszagörbítés
vége felé - támasztékul - még egy csavarhúzót is odafogtam.

Egy darabig ugyan vacilláltam rajta, hogy rá merjem-e dugni
a gépemre, de aztán lesz ami lesz felkiáltással bedugtam.

A számítógép a bele és a pendrájvba vetett bizalmamat
a hardver azonnali felismerésével hálálta meg.

Mivel nem volt rajta semmi, próbaképp nekiálltam teleírni zenével.
Mikor végzett, akkor pedig megnéztem, hogy olvashatók-e
a ráírt adatok. Hiába nézett ki úgy, hogy semmi baja,
attól én még továbbra is a szétszedését tervezgettem.

Valamiért úgy gondoltam, hogy a doboz két felének összetartásához biztosan van valami köze a rajta körbefutó szürke csíknak, mire fel - szegény hardver állagát tovább rombolandó - elkezdtem róla lefarigcsálni.

Épp csak megkezdenem sikerült, mert a teljesen körben történő letépésének olyan szinten állt ellen, hogy miközben kínoztam, végig az járt a fejemben, hogy most, biztosan most vágok bele csontig az ujjamba a tapétakéssel, vagy döföm át valamelyik izületem a vékony élű órás csavarhúzóval.

Végül úgy értem célt, hogy nem a doboz kettépattintására koncentráltam,
hanem csak arra, hogy legalább a panel kiférjen a farigcsált résen.

Amennyiben később valami rejtélyes okból mégiscsak úgy döntök, hogy az USB dugó rémes szorossága ellenére készítek hozzá egy jópofa házat, gondolom az egyszerűsége végett fából, persze majd azt is megírom, addig azonban így marad.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.