Ez az a doboz, melynek széken történő állomásoztatása okán nem tudok odaülni a pincében az asztalhoz. Az mondjuk igaz, hogy erre jelenleg semmi okom sincs, de időnként azért csak kényelmesebb lenne ülve turkálni a dobozaimban, mint állva, vagy az asztal foglaltsága okán (mert ugye - a t*kömön felül - az is tele van) az előcitált doboz mellett a földön guggolva.
   Elmondjam mi még a baj ezzel a dobozzal? Nos az, hogy tele van! Az persze igaz, hogy én raktam tele, mint ahogy az is, hogy ezt azzal a célzattal tettem, hogy mikor a lakásban található szétszedendő kacatokhoz épp nincs kedvem, olyankor odaszaladhassak hozzá, s anélkül kaphassak ki belőle valamit, hogy turkálnom kéne utána a pincében. No nem mintha nem szeretnék turkálni, csak ugye így összekoncentrálva egyrészt sokkalta jobban mutatnak a lomok, mint tették azt még a polcok széleire rakosgatva, másrészt így legalább látszik a mennyiségi fogyás.
   Amúgy nem látszik. Már úgy értem azért, mert nincs. Ha csak minden tizedik olyan esetben kivettem volna belőle valamit, mikor épp nem volt kedvem egyetlen a lakásban található lomhoz sem, már rég üres lenne a doboz! De én persze nem...

   A mai alanyt azon bonyolult elvet követve választottam ki, hogy ez volt felül. Mikor ezt a valamit lomtalanításkor magamhoz vettem, azt nem azzal a célzattal tettem, hogy majd csak jó lesz valamire, hanem azzal, hogy ez egy olyan valami, ami nekem egészen biztosan nem kell.

   A menetnél (hollander) fogva kell rátekerni a radiátort elzáró szelepre, mire fel ez a termosztátos gomb a középső pöckével nyomva el tudja zárni (vagy meg tudja nyitni) a melegvíz útját.

   A jobb oldali rácsos izét a számok letörlése után mondjuk tudnám hasznosítani, de ez az izé, mint egy mikrofonbetétet védő kupak, szóval ez annyira erőltetetett, hogy azonnal el is vetettem az ötletet.

   A különös felépítés oka egyrészt az, hogy a nyomórúd a gomb forgatásakor ne tekeredjen (kopás elkerülése), másrészt pedig az, hogy az erőátviteli rész ne vezesse a hőt, hiszen a termosztátot nem közvetlenül kell melegítse a radiátor, hanem csak (a helyes működés érdekében) a szoba levegőjén keresztül.

   A balra látató társához már majdnem előkaptam a kiemeléséhez szükséges speciális fogót, mikor egyszer csak kiszúrtam, hogy a zéger végeiről furamód lemaradtak a lyukak.
   Az persze igaz, hogy jelen eszköz esetében a szétszedés csak az én mániám (hiszen ez a valami nem javítható), de attól még meglepő, hogy úgy gyártottak (vagy gyártattak) zéger gyűrűt, hogy nem tettek rá lyukat. Mert ugye a lyukak azok nemcsak a kiszedéshez, hanem a behelyezéshez is kellenek.

   Itt aztán el is akadtam, mert ez innen már csak forrasztással vagy fűrészeléssel bontható tovább. Mivel egyikhez sem volt kedvem - rombolási vágyam kiélendő - valami mást kellett kieszelnem.

   Jelen pillanatban mindössze annyira futotta tőlem, hogy (a képen alig látható módon) kiszúrjam a tulajdonképpeni termosztát harmonikáját, mire fel valami alkohol szagú vegyszer spriccelődött ki a lyukból.

   Volt egy olyan tervem, miszerint befogom a satuba, majd innen is, meg onnan is belevágok, vagyis kiszelek belőle egy negyednyi szeletet, ezt azonban fel kellett adnom, mert egyrészt épp vasárnap volt, másrészt pedig 10 óra múlt. Már úgy értem, hogy este 10!
   Ez a nap gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy egész nap mint őszi légy kóvályogtam, aztán fura mód estére megjött a kedvem a romboláshoz, valamint a mindenféle háztartási munkákhoz. A szomszédok biztosan örültek neki, hogy éjjel jár a mosógép, meg a porszívó, a flexet azonban már nem mertem ellenük bevetni.

   Ez azért volt számomra egy mondhatni jóízű szétszedés, mert a hollanderen, a rugón, valamint a két zégeren kívül nem maradt meg belőle semmi. Az persze igaz, hogy ha 100 ilyen project lenne, és még ki is futtatnám őket, az sem látszana meg a készleten, de ennek ellenére most valahogy ennek az apróságnak is tudtam örülni. Illetve igazándiból annak örültem, hogy végre kivettem valamit a pincei széket elfoglaló dobozból. Ez persze nem pontosan így van, hanem úgy, hogy egyszerre kettőt vettem ki, de a másik bigyóról majd legközelebb.

   Bár az óriási méretük miatt nem hinném, hogy valaha is idefent támadna rájuk szükség, de ettől még ezek ketten a lakásban találgató zéger gyűrűs dobozomban kerültek elhelyezésre. Mikor már nagyon útban lévőnek érzem őket, majd csak akkor fognak lekerülni a pinceibe dobozba. Ennek persze - mivel jó ha évente egyszer kihúzom ezt a fiókot - nagyon csekély az esélye...