Már csak ennek a négy valaminek a szétszedése van hátra. Mármint addig, hogy újra kimehessek a piacra. Mert ugye megígértem magamnak, hogy míg csak ezeket mind szét nem szedem, addig a piacnak még csak a közelébe sem mehetek! Illetve de, de csak krumpliért, kolbászért, vagy gombáért.
   Amint ezen apróságok bemutatásával megvagyok, akkor jönnek azok a hasonszőrű, vagyis frissebb beszerzésű többiek, melyeket valami okból nem itt helyeztem el, hanem szanaszéjjel szórtam a környező pincékbe.
   Olyan sokan mondjuk nincsenek, hogy nyomasztó legyen a tömegük, azonban minél alaposabban gondolok bele, hogy hány ilyen mondhatni elrejtet, vagy már szinte el is felejtett szétszedésre váró tételem van, ezek annál többen lesznek!
   Na ezért van az, hogy az utóbbi időben ha lehet, akkor nagyívben kerülöm az ezen a témán való gondolkodást. Mert ugye jobb az úgy, hogy ha inkább csinálok, illetve szétszedek valamit, mert akkor legalább fogyó tendenciát mutat a restancia. Már ha nem vásárolok hozzá a lomjaimhoz egyre újabb és újabb kincseket...

   Amennyiben mondjuk valami olyasmi elektronikát állna szándékomban építeni, amiben - mint kezelőszerv - mindössze egy szem négyállású kapcsoló van, akkor már csak a tartalommal, illetve a hátlapi csatlakozókkal kellene foglakoznom.
   Na most az, hogy sem még kint a piacon, sem most így utólag nem ugrik be semmi ilyesmi eltervezett feladat, az nem volt képes a vásárlástól eltántorítani. Illetve így utólag - a kiadott 100 forint okán - a szerzőt a megbánás kilábalhatatlan mocsarába taszajtani.

   Egy százasért a boltban még az előlapon látható forgatógombot sem kapom meg, nemhogy ennyi csatlakozót! Míg a felső sorba a monitorok (vagy a számítógépek) felől érkező kábelek valók, addig a két sor kerekbe az egerek és a billentyűzetek PS2-es csatlakozói.
   Az egyetlen komolyabb hátlapi felirat (mármint az input-output) azt jelenti, hogy nincs a dobozban semmiféle aktív elektronika, mely tényből kifolyólag ez a doboz mindkét feladatra alkalmas.
   Vagyis lehet úgy, hogy egy PC-hez kapcsolunk négy különálló (de amúgy közeli) munkahelyet, és persze lehet úgy is, hogy négy PC van, amihez csak egy monitor, egér, illetve billentyűzet tartozik.
   Hogy aztán ezekre a különös megoldásokra miért lehet szükség (amúgy helyszűke), azt most hagyjuk, hiszen a lényeg úgyis csak az, hogy nem kell vele bajlódnunk, mert ugye kapható a feladatra kész megoldás.
   Miközben a monitort és az őt meghajtó videókártyát nem igazán érdekli, hogy menet közben szét, majd összecsatlakoztatjuk őket, addig - tudtommal legalábbis - a PS2-es portok és hardverek ezt nem igazán szeretik.