Szovjet kishangszóró
(legfelső polcról)

Nem állítanám, hogy hiába minden pusztításom, de attól még úgy van, hogy
a kezdetben mindössze néhány hangszórónak tűnő kupac egyszerűen nem
akar elfogyni. Mondjuk itt már csak a mai boncalany látszik, csak ugye
a szobámban mint hely nem csak ez létezik. Ezek olyan polcok, hogy
mindig találok rajtuk valamit. No nem mintha másutt nem találnék...

Ezeket például csak úgy egyszerűen találtam a fűben. Mondjuk a nagy kék
villanymotornak nem sikerült megmozgatnia a fantáziámat, de az a szürke
doboz a belőle kiálló lehetetlen fazonú alkatrészeivel, na az viszont már
majdnem eljött velem haza. Szerencse, hogy ott volt az a majdnem.

Ezeket a számítástechnikai kincseket meg azért nem hozhattam el, már
persze azon túl, hogy semmi szükségem sem volt rájuk, mert
épp velem volt a párom, és be lettem terrorizálva.

Na most ez a két füzetke itthonról került elő, a polcaimról,
mint amolyan utolsónak be nem szkennelt mohikánok.

Mivel egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy a hangszórót szereljem szét, vagy
inkább a két füzetet szkenneljem be, ezért utóbbiakat ráhajítottam az előbbire, majd
megpróbáltam róluk teljesen megfelejtkezni. Te! Hogy ez nekem mennyire megy...

Konkrétan annyira, hogy néhány nap múlva már megint ott tartottam,
hogy a polc tetején keresgéltem az apró szovjet hangszórót,
pedig már rég oda volt költöztetve kézközelbe.

Emlékezni nem emlékszem rá, visszalapozni pedig lusta vagyok, hogy vajon
melyik szovjet kisrádióból származik ez az aprócska hangszóró. Pláne nem
dereng, hogy vajon miért tettem fel a polcra a bemutatásra alkalmas,
mondhatni nem kár érte státuszú többi roncs közé.

Komolyan mondom, hogy már kezdem magam unni. Mármint azért, mert hiába
javít ki valaki mindig, továbbra is dátumnak nézem a szovjet MEO pecsétjét.

A mágnes hátuljára mondjuk még az van írva, hogy szovjet. Gondolom
egyszerűen csak nem tartották érdemesnek lecserélni a szerszámot.

A porvédő sapka mára már ugyan egy kissé be van horpadva, de
ezt egy ilyen kaliberű hangszórónál nem nevezném hibának.

Ezt a lehetetlen formájú membránszélt meg egyáltalán nem tudom, hogy minek
nevezzem. Biztos van benne valami éca, csak még nem jöttem rá, hogy mi az.

A lengőcséve felől érkező tekercselőhuzal kötései épnek látszanak.

Na most ezzel a képpen nem azt szerettem volna megmutatni, hogy még nem volt
leszedve a helyéről a porvédő, hanem azt, hogy már nincs behorpadva a közepe.
A behorpadt porvédő kihorpasztására mindjárt háromféle megoldást is tudok.
A legcsúnyább az, ha átbökjük egy tűvel, majd kihúzzuk vele a behorpadt
részt. A legszebb meg az, hogy mivel a papírra szemből képtelenségnek
tűnik ráfogni, így bevetjük a nemes feladatra a porszívót. Na most jelen
esetben a harmadik megoldást választottam, ami mondhatni csak a legritkább
esetekben járható út. Konkrétan fogtam a horpadást, és megtoltam belülről kifelé.

Ehhez persze az kellett, hogy levegyem a hangszóróról a mágnest. Ez a jelen esetben
semmiféle problémát sem okozott, illetve még csak erőltetnem sem kellett, mert a
mágnes már eleve le volt szakadva a helyéről. Most legalább már tudom,
hogy miért került ez a példány a rombolandó hangszórók közé.

Ez a része, vagyis a mágnes, a leszakadásától eltekintve rendben van.

Ez viszont egészen biztosan nincs rendben. Már csak azért sem, merthogy
a tekercselésnek nem szabadna ennyire kilógnia a mágneses erővonalak
záródási teréből. Illetve ez a kilógás egy olyan hangszóró esetében,
aminek fogalmazzunk úgy, hogy nem mozog, hanem épp csak
rezeg a membránja, vagyis a mozgásának a mély hangok hiányában
nincs semmiféle számottevő amplitúdója, na ez bizony tiszta veszteség.

A fényképezőgépnek sajnos esze ágában sem volt a hibára fókuszálnia. Mint az ettől
függetlenül meglehetősen látványos, igencsak ferdén áll a helyén a lengőcséve.
Ugyan megpróbáltam kiegyenesíteni, gondolván megroggyant, ez azonban
nem sikerült. Vagyis ez a hangszóró, ez nem meghibásodott, hanem ez
már gyárilag sem volt jó. Mondjuk a ferdeség később keletkezett, de
a pozícióhiba nagyon úgy tűnik, hogy gyári. Ezt abból gondolom, hogyha
annyira megnyomom a lengőcsévét, hogy a tekercselés visszakerüljön
a vasba, akkor a nyomás hatására valósággal púpos lesz a membrán!

Egy másik ilyen szarul megcsinált valami a házunk előtti kátyú befoltozása. Ugyan
semmiféle aszfaltozással kapcsolatos képesítésem nincs, de ettől még komoly
összegekben mernék rá fogadni, hogy a lyukban felgyűlt sárra, falevelekre
és esővízre nem lett volna szabad csak úgy egyszerűen ráteríteni
az aszfaltot. Mert ugye az nem valami stabil alap.

Olyan nyugalommal borítja bele emberünk a kátyúban felgyűlt esővízbe
a forró aszfaltot, mintha így szerepelne a technológiai utasításban.

Épp mint ahogy ez a lengőcséve sem pont úgy
és oda került, mint ahogyan és ahová való.

Mivel sem értelmét, sem okát, sem esélyét nem láttam a javításának,
ezért szívfájdalom nélkül szaggattam ki belőle a membránt.

Ezen a részen teljesen ép a tekercselés. Már úgy értem, hogy a pozíciója. Nemcsak
szétcsúszva nincs, de feljebb (innen nézve persze lejjebb) sem tolhatóak a menetek
a papírcsévén. Ezt később ellenőriztem is, mégpedig az összes menet lehúzásával.

Innen nézve jól látható, hogy a tekercselés egyrészt levált a csévéről, másrészt meg
is csúszott rajta. Valamint az is látható, hogy a menetek zöme nem a mágneskörben
volt, hanem mint azt a korábbi képeken láttuk, jórészt azon kívül, mégpedig befelé
irányban. Mivel ettől a hibától a hangszóró membránja jobban mozdult kifelé
(hiszen akkor húzta be magát a tekercs a mágneskörbe), mint befelé (mert
akkor épp kifelé mozdult belőle), így ha ez a hangszóró szólt is,
de a hiba egy igen érdekes torzítást okozhatott.

A ragasztó már nem fogta meneteket könnyedén le tudtam fordítani a lengőcsévéről.
Ez nem biztos, hogy gyárilag is hiba volt, mert ez lehet, hogy már annak a másik
hibának a következménye, hogy a hangszóró kosarának hátuljáról leszakadt
mágnes a félreugrásakor megrogyasztotta a lengőcsévét. Az persze hiba,
hogy a gyengécskén felragasztott mágnes le tudott repülni a helyéről.
Mivel maga a szocializmus is így volt összetákolva, nem igazán
van rajta mit csodálkozni, hogy mindketten szétestek.

A kosarat kidobom, a mágnes viszont talán egyszer még jó lesz valamire.
Szerencsére az utóbbi idők rendrakási hullámainak következtében
már van egy dobozom, mégpedig mágnesek felirattal. Némi
üröm az örömben, hogy ezt a dobozt a legritkább
esetben találom meg csak úgy...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.