Bóklászom a piacon... (mert szeretek oda járni)
Táskarádió. (valamiért rá áll a szemem)
Húúú... (de csak befelé, nehogy kilátszódjon az érdeklődésem)
De jó! (ilyen rádióm még nincs)
Vajon miért vonzódom a rádiókhoz? (mindegy...)
Rákérdezek az árra. (ami valljuk be, azért elsődleges szempont)
Ezer forint. (jön az azonnali válasz)
Kicsit elhúzom a szám. (s már lépek is tovább)
De hát tökéletesen működik! (szólnak utánam)
Visszafelé sétálok. (lehajolok, s megnézem közelebbről)
Ez egy orosz táskarádió. (Meridian 201 a neve)
Vigye el ötszázért! (nem is én alkuszom, hanem az eladó)
Ez egy nagyon jó rádió! (mondja meggyőző hangon)
És működik is! (állítja fennhangon)
Gesztikulálva bekapcsolom a rádiót (persze meg sem nyikkan)
Kinyitom a teleptartót. (van benne egy zsebtelep)
Mutatom az eladónak a telepen a dátumot.
A negyedik szám nem olvasható tisztán, de az első három igen.
198...
Jó, akkor vidd el kétszázért. (mondja az eladó letörten)
Újabb szobadísz a polcon...