Volt a Teleki téren egy üres telek, ott árultak a kukások. Néha ha arra jártam beugrottam körülnézni. Ember ül a földön, előtte koszos rongyon csavarok, szögek, meg mindenféle ismeretlen apró vasdarab. Vevő jön, nézegeti az árút. Lehajol, felvesz valami formátlan fémdarabot. (talán ő tudja egyedül mi az) Feláll forgatja, rázogatja, s felteszi minden idők örök kérdését. Mennyi? Egy tisztán érthető bár kissé borízű hang, tíz forint. Vevő visszakérdez, százért odaadja? A többi árus irigykedve figyeli az eseményeket. Egy erősen kitaposott arc fordul kérdőn az ég felé. (tán angyal szállt alá a mennyekből) Némi hatásszünet, majd a válasz. Háromszáz! A kötelező alku lezajlása után a felek közös megegyezéses alapon kettőszázharminc forintban állapodtak meg. Tanulság: Aki nem mos fület, sokszorosan fizet.