Bóklászom a kukáspiacon.

Ez mibe kerül kérdi az előttem lévő ember az árustól. Az árus egy szovjet Akkord lemezjátszó vékony hangfalán ült. Az árus tisztán csengő hangon teljesen érthetően mondhatni tökéletesen artikuláltan mondta: hrgghhhhhh majd arccal beledőlt saját árukészletébe. Rúgott két utolsót, majd nem mozdult többet. A mellette lévő árus rutinosan kissé bentebb húzta. (ne lepjenek a kollega fejére a járókelők) 300 mondta, 200 erre a vevő, az üzlet megköttetett. 200 HUF begyűrve a halottnak látszó zsebébe. Mikor jöttem visszafelé (10 perc) még ugyanott feküdt. Ha a hétvégén körbe lesz grétázva, akkor tényleg meghalt.