Befejezetlen történet részben versben elbeszélve
Ákosnak bizony nem normális poénjai is voltak. Ha "valamin" nevet az ember, az részemről OK, de ha "valakin", az már nem annyira jóízű. Bár én magamat is szívesen kiröhögöm hogy ha kell, miért ne, mások is megteszik. Példának okáért éppen Ákos magnóját javítottam, miközben ez az agyament az ablakunkból lövöldözött egy 631-es Slavia típusú légpuskával. Aki nem tudná, én egy Zuglói bérházban lakom a második emeleten. Ákos odajön s megkérdi: Ha adok egy százast szétlőhetem a tükrödet? (a motorom a ház előtt parkolt) Mondom neki jó, de már bontom is elemeire a magnódat. Ákos: Na! Két kilóba? Na! Ötbe? Ezerbe? Szépen elzavartam, hogy hagyjon dolgozni, s inkább a burkusba eregesse az ólmot. (burkus a közeli gyártelep gaz ebe, kivel állandó harcban állék) Közben megjöttek a haverok, ez a marha meg tovább lövöldözött. Egyszer csak odaáll mellém, és szánakozó arccal letesz az asztalomra egy ötszázast, s esedező hangon a fülembe búgja:
Ne haragudj! Véletlenül eltaláltam.
Nem állítom, hogy örültem a dolognak de volt egy marék tartalék tükörbetétem, így nem érintett sokkosan a dolog. Tulajdonképpen akkor lepődtem volna meg, ha megmarad a tükröm. A haverok egy jót mulattak a dolgon. Ez egy példa volt a "valamin" való röhögésre. A történethez hozzátartozik, hogy a tükrömből szilánkok sem maradtak. A hátlapon mintegy negyven lyukat sikerült megszámlálnom, miközben már rajtam röhögtek. Ez meg egy példa a "valakin" való röhögésre. Na jöjjön a beígért történet. Szereplők: Ákos, Jancsi, takarítónők, s egy szerencsétlen vétlen áldozat. Helyszín: Keleti pályaudvar aluljáró, pontosabban az étel automaták, és a csomagmegőrző közötti térség. Időpont: késő éjszaka. Lementünk megenni néhány száraz szalámis zsemlyét az automatákhoz. Kissé unatkoztunk igencsak későre járt az idő. Jancsi, hogy a hangulatot feldobja egy érdekes trükköt vetett be.
A takarítónők éppen az aluljárót mosták fel,
Hátrafelé mostak, ahogyan azt ilyenkor kell.
A csomagmegőrzőknél tartott a felmosás éppen,
Mikor is részesültek egy nagy nagy szerencsében.
Odasétált János, baljában egy szendvics,
Mi már sejtettük, mostan jön a nagy vicc.
Maradék két forintját János az őrzőgépbe rakta,
Mire ki is nyílott annak az ajtaja.
Szépen lehajolt, felvette a vödröt,
Ekkor a társaság már nagyban röhögött.
Bétette az lyukba, s rácsapá az ajtót,
A vödör olybá tűnt tán soha nem is vót.
Fordula megfele a takarító néne,
Felmosó fáját megmártani kéne.
Ott álla Jánosunk, szendvics a kezében,
De vödör az sehol széles e környéken.
Takarítónőnknek haragja széles,
Látszik az orcáján igen veszélyes.
Jancsira ráfogá partfisnak nyelét,
S számonkéré eltűnt vederét.
No itt jön be a képbe barátunk Ákos,
Kinek gondolkodása kissé furmányos.
Ha hiszitek, s ha nem a szerencse,
A bajból szegény Jancsit kisegítette.
Megjelent egy ember, vödörrel kezében,
Szerencsétlensége nem járt a fejében.
Szépen lassan haladt, hóna alatt rőzse,
Vagy talán inkább néhány szőlő tőke?
Telkéről jöhetett, tán szilva volt vödrében?
Fáradtvolt, látszott, nincsen jókedvében.
A takarítónők onnan hol épp álltak,
Szegény emberre éppen ki nem láttak.
Ákosnak szemében pokol fénye csillan,
A probléma kulcsa agyában felvillan.
Elüvölté magát , ott szalad, ott viszi,
Ha most utána fut tán utol érheti.
Mutogat serényen a vödrös emberre,
Szegény nem érti ugyan már mi végre.
Jobb ha odébb van, léptét szaporázza,
Fenyegetés tényét hátha így lerázza.
Nem értik a dolgot a takarítónénék,
De Ákos mutogat hogy ott nézzék.
Elhajíták rögvest a felmosó fájukat,
Hónuk alá kapják a szoknyájukat,
Kiugranak menten a takarásból,
Izmaik feszülnek a tenni akarástól.
Meglátják az embert, vödrével kezében,
Szörnyű düh csillan mindegyik szemében.
Állsz meg te szemét, vissza a vödrömet,
Különben lenyúzom aszott bőrödet.
Megindul a hajsza, kergetik a "tettest",
Százon futottak egy 9,52-est.
Ennyi a történet, nincsen meg a vége,
Nem tudni a végzet révbe ért e.
Hát ennyi volna a történet. Utánuk mentünk, hogy lássuk a végkifejletet, de sehol sem leltük fel a nyomaikat. Tényleg! Nem láttatok egy embert vödörrel kezében veszettül menekülni?