Autózunk

Az eset egy késő őszi napon történt, éjszaka volt és ronda ködös idő. Ákosnak tartozott az egyik haverja némi pénzmaggal, s ennek letudása fejében kapott Ákos egy autót. No ne gondoljatok semmi flancos csodagépre, az autó egy PolskiFiat, de a nagyobbik fajtából. A tartozás mindössze négy számjegyű volt, s a kapott jármű is ezt az árfekvést képviselte, annál is inkább, mivel az adományozó egy autóbontóban dolgozott. A gépben a legnagyobb érték talán a fél tank benzin volt. Autózunk ökörködünk. Közben Tomi felszedett egy lányt, az idő telt, a lány kérte vigyük haza. Természetesen a lány nem Pesten lakott. Sebaj duplájára növeltük az autó értékét, vagyis vettünk bele benzint, s elindultunk egy környékbeli falu felé. Minden különösebb gond nélkül megérkeztünk, bár ha az autó elérte a nyolcvanat akkor leállt, és vissza kellett nyomogatni a helyükre a gyújtókábeleket. Tomi elbúcsúzott a lánytól, addig mi kiszálltunk az autóból. A lány bement a házukba, s amíg ott ácsorogtunk megjelent egy rendőr némi igazoltatás okából. Még szerencse hogy éppen álltunk, ugyanis Ákosnak nem volt jogsija. Sebaj Tominak volt, s így természetesen ő vezetett. A biztonság okából tényleg Tomi vezette tovább az autót. Természetesen eltévedtünk a faluban. Találkoztunk egy kutyával aki előttünk futott, valósággal mintha vezetett volna minket valahová. Néha még az árokba is utána mentünk. No ekkor Ákos átült jobbra hátra, mivel állítása szerint még élni szeretett volna. A kutya eltűnt valamerre. Mi a falunak egy kihaltabb mélyebben fekvő pontjára értünk, akkora volt a köd, hogy le kellett kapcsolni a lámpákat, mert csak megvilágították a nagy tejfehér masszát. Némi műszaki hiba kapcsán bekapcsolt a belsőtéri világítás, s le sem tudtuk kapcsolni. Sebaj legalább minket látnak. Egyszer csak feltűnt előttünk valami fehérebb az átlagosnál. Tomi beletaposott a fékbe, pont úgy álltunk meg, hogy nem látszott mi az fehér valami az úton. Visszatolattunk, hát egy kacsa, vagy liba, mindenesetre egy nagy fehér madár, ezentúl mint liba hivatkozok rá. Tomi felbőgette a motort, de semmi eredmény. Talán döglött a madár? No próbaképpen egy kicsit nekiment. Ettől a liba felébredt és elkezdett menekülni. Mondanom sem kell, mi meg utána. Árkon bokron át. De tényleg árkon bokron. Karcsi ötlete hátulról: Gázold el, haza visszük, megsütöm, bezabálunk. Na erre nagy lett a lelkesedés, de a liba nagyon ügyesen menekült. Egyszer csak eljött a kánaán! Hurrá mindenütt libák. Nagyvolt az öröm. Liba hegyeket fogunk vacsorázni. Már csak elkell őket gázolni. No ez valahogy nem akart sikerülni. Ekkor újabb meglepetés következett, valami olyan érzésük volt mintha kiesett volna az autó első futóműve, mivel a kocsi orra fél méterrel lentebb került. De semmi gond, mindössze beleszáguldottunk az úsztatóba. Az autó eredetileg barna volt, most inkább fekete csak kicsit ragyásabb. Mintegy száz kiló sárral nehezebben simán kijutottunk, illetve szinte kireppentünk a tavacska másik oldalán. Kergettük még egy kicsit a libákat, de nem volt eredmény. Ákos arra az elhatározásra jutott, hogy az ablakon kihajolva, baljával a majrévasba kapaszkodva elkap egy libát. Ahogy ott a terepen rodeóztunk az autóval, Ákos felsőteste úgy lobogott mint egy zászló, vagy inkább talán egy rodeósra emlékeztetett. Hurrá siker, Ákos simán elkapott egy libát. No ekkor történt, hogy ismételten berepültünk az úsztatóba. Ákoson egy fehér ing volt, pontosabban most már fekete. A kocsi száguldott tovább, és egy harciasabb libának valószínűleg ellentámadás közben sikerült bejutni a motortérbe. Ezt onnan gondoltuk, hogy valóságos tolleső csapott fel a kocsi elejének irányából. (a hűtőventillátor esete az egyszeri libával) Ekkor rémületes dolog történt. Világosság gyúlt pont velünk szemben. Tomi beletaposott a fékbe, de kuplung nélkül, hogy a motort is fékezze, majd mielőtt a motor lefulladt volna kinyomta a kuplungot, miközben már betette hátramenetbe a sebváltót. Így azonnal lehet indulni hátra, csak bírja az áttétel. Nos a látvány rémületes volt, egy parasztház közeledett felénk teljes sebességgel. Sikerült megállnunk, bár kicsit, illetve kicsit nagyon nekimentünk a tornácnak. Ott ált velünk szemben egy nagybajuszos ember, gatyában, kezében egy puskával. Hatalmas szerencsénkre nem lőtt, mivel valószínűleg sikerült megdöbbentenünk. Szemből valahogy így nézhettünk ki. Egy nagy Polski méretű fekete sártömeg, szépen meghintve tollal. (tiszta lincselés nem?) A belső világítás fényében néhány riadt arc, miközben balról kilóg a libát lopó agyag gólem. Ebben a pillanatban mindenfelé fények gyúltak. Valószínűleg higanygőz lámpák, azok indulnak késleltetve. Az autó már repült is hátrafelé, s a hirtelen támadt fényözönben meglelve a kijáratot sebesen távozott. Hogy szegény gazda mit mesélhetett, szerinte mit is látott, azt sajnos nem tudom. Néhány nap elteltével visszatértünk a tett színhelyére, ahol egyértelműen látszottak a "nyomaink". Így világosban egészen szépnek látszott a tetthely. Parasztház, kissé rozzant verandával. (csak nem ment neki valaki?) Furcsán felszántott udvar. ( hogy mi lehetett az ásó?) Egy úsztató, amibe világosban nincs azaz Isten hogy autóval belemenjünk.