Ákos és az áprilisi tréfa

Ákos egy időben mint eladó dolgozott egy nonstop közértben. Ő volt az örök éjszakás, mi pedig gyakran meglátogattuk. Evés ivás, és nem utolsó sorban beszélgetés céljából. Itt az ember pillanatok alatt összehaverkodott egy csomó éjszakai életet élő egyénnel. Zenészek gengszterek taxisok, és a mostani történet szereplői a rendőrök. A történet a nyolcvanas évek vége felé esett meg, ekkor a rendőrség már sokat vesztett múlt rendszerbéli harciasságából. Próbaképpen előadtunk egy rövid színházi jelenetet a szerv képviselői részére. Kíváncsiak voltunk mi az amit megengedhet magának az ember. Bejöttek a boltba a rendőrök. Az egyik barátunk, egy olyan kopaszodó, harmincas, nyakkendős, mai szóhasználattal élve menedzserarcú figura beállt a sorba mintha vásárló lenne. Őt a rendőrök nem ismerték. Mikor odaért a pulthoz szépen köszönt ahogy illik, és megkérdezte van e valami rendes eladó fegyver. Ákos minden szó nélkül kirakott a pultra egy boxert, egy láncosbotot, és egy kardnak is beillő túlélőkést. A rendőrök csak álltak és meg sem szólaltak. A vevő a pultra kitett árút szemügyre véve rosszallását fejezte ki, valami komolyabb dolog után érdeklődött. Ákos körbenézett, mintha azt vizsgálná látja e valaki, de a rendőrökről tudomást sem vett, mintha ott sem lennének. Volt egy 631-es slavia típusú légpuskája távcsővel, ezzel járt fácánozni. Volt egy a bolthoz tartozó forgótáras gázpisztolya, ezeket is kitette a pultra. A rendőrök még mindig nem szóltak egy szót sem. A vevő hangot adott azon kívánságának, miszerint egy normálisabb lőfegyverre lenne szüksége. Ákos benyúlt a pult alá, és elővett egy igazi fegyvernek látszó valamit. Lerakta a pultra, illetve egy kicsit odacsapta a jobb színpadi hatás kedvéért. A fegyver egyébként egy légpisztoly volt a teljesen ártalmatlan fajtából. Egyszer miközben beszélgettem a mellettem álló haverral Ákos egészen véletlenül hasba lőtt vele, de a flanelingen keresztül nem éreztem semmit, sőt igazándiból észre sem vettem a történteket. A légpisztoly valódi acélból készült, rémesen hasonlított egy igazi fegyverre. Ha ráfogták valakire nagyon valósághű érzetet keltett. A pult döngött a fegyver súlya alatt, barátunk felvette, forgatta, csőre töltötte, majd megkérdezte az árát. Ákos mondta tizenöt rongy. A vevő szó nélkül fizetett és távozott. A rendőrök meglepve kérdezték Ákost, hogy fegyvert is árul? A válasz igen volt, mondván nekem is élni kell valamiből. A rendőrök fellépése az előző években tapasztaltakhoz képest valami hihetetlenül elpuhult, ez volt azaz időszak amikor szinte szólni sem mertek az emberhez. Később persze elmondtuk a zsaruknak hogy csak vicc volt. No erre ők is vicceskedni akartak Ákossal, csak nem jött nekik össze. A következő dolog eset meg. Néhány nap múlva állunk bent az eladótérben, Ákos a pult mögött, dumálunk, sörözünk. Bejön a két rendőr. (az egyik egyébként cigány származású) Fegyvert rántanak és ráfogják Ákosra az ilyenkor esedékes ide a kasszát felkiáltást hallatva. Ákos döbbenten néz, majd egy iszonyatos dörrenés következett. Ákos a melléhez kap, miközben a háta mögötti polcnak vágódik, lesodor néhány konzervet, és hangos hörgés közepette beesik a pult alá. Síri csend következett. Nos nem igaz, hogy a cigányok nem tudnak kifehéredni. Én még két ennyire fehér embert életemben nem láttam. Egy fél perc múlva megszólalt az egyik. Te lőtted le? A válasz: Há nem füstöl a csöve. A történtekről annyit, hogy azt hittük tényleg lelőtték szegény Ákost. Persze nem ez történt. Ez a baromarcú mikor ráfogták a fegyvert, a pult alatt meggyújtott egy szilveszteri petárdát, és a sörös rekeszek alá dobta. Miután összeesett a pult mögött megkerülte a helységet, a másik oldalon felállt, és odaszólt a rendőröknek. Mi van? Be vagytok szarva? Hát nem volt sok híja hogy ezek után tényleg lelövik.