Ákos és az állatok 3

Mikoron bekövetkezett nálunk a nagy "demokrácia", s mindenféle dolgokhoz könnyedén lehetett hozzájutni, no ekkor történt hogy Ákos vásárolt magának egy gázpisztolyt. Nem ám csak úgy cél nélkül, volt oka a dolognak. Ha kutya barát vagy, hát ami itt következik azt nem kell elolvasnod. A könnygázpisztoly a kutyák ellen kellett. Ákos barátnője Zugló kertvárosi részén lakott, s itt valami hülye szokás volt éjszakára kiengedni a kutyákat sétálni. Szerencsétlen jószágok akit nappal megugattak a kerítésen keresztül, de elérni ugye nem tudtak, no ezeket az embereket ha este észlelték az utcán, hát volt hajsza rendesen. Ez például odáig fajult, hogy hazavittük Ákost meg a barátnőjét, de nem tudtak bemenni a házukba mert acsarkodó kutyák vették körül az autót. Meg kellett várni amíg odébb állnak. Volt még egy szép eset szintén ezen a helyszínen. Ákos meg a lány bement, de nekünk még nem volt kedvünk hazamenni, s ott maradtunk a ház előtt beszélgettünk a kocsiban. Jött egy ember, olyan szikár negyvenes, öltönyös, nyakkendős. Éppen odaért Prünyőkéék háza elé, mikor elérte a balsors egy randa korcs képében. A sunyi dög futás közben nem ugatott, de mikor néhány centire megközelítette áldozatát vakkantott egy nagyot. Mi csak azt észleltük, hogy az ember egy pillanatra eltűnik, majd ismét megjelenik. A különbség a két pillanat között mindössze annyi volt, hogy az ember átkerült a kerítés másik oldalára. Ha hiszitek, ha nem, emberünk helyből átugrotta a 150 centi magas drótkerítést. Bent állt egy idegen kertben, a kutya meg megszokásból ugatta, hiszen számára rutin ugatni minden dolgot ami a drótokon túl van. A dög néhány perc elteltével unottan távozott, persze mi közben röhögtünk a kocsiban. Ákos az ablakból szemlélte a dolgot, és szintén jót mulatott, majd pizsamában lecsattogott a kertbe kiengedni a szerencsétlen szomszédot, ugyanis nem akaródzott neki öltönyben kerítést mászni. Szóval ezen bestiák ellen kellet a könnygázpisztoly. Egyik este szépen elmentünk egy bosszúálló kőrútra. Természetesen az összes kutya be volt zárva. No de sebaj, a drótkerítés éppen eléggé likacsos. A lényeg nulla eredmény, a kutyákra semmi hatással sem volt a gáz. A durranástól ugyan megijedtek, de semmi egyéb. Ákos meg volt győződve, hogy bepalizták a töltényekkel. Mi sem éreztünk semmiféle irritáló szagot. No hazamentünk Prünyőkéékhez, ahol Ákos anyósa kíváncsian érdeklődött az eredmények felől. Ákos mondta hogy átverték, ezek sima Hilti patronok lehetnek, majd vesz valahol egy doboz rendeset. Az anyós szerencsétlenségére tovább kérdezősködött, minek az lett az eredménye, hogy Ákos a dolgok illusztrálása végett belőtt egyet a fürdőszobába, s mondta tetszik látni ennyi az egész, nincs semmilyen szaga. Majd becsukta a fürdőszoba ajtaját. A lakásban gázfűtés volt, s mint minden ilyen helyen az ajtók alsó részén egy biztonsági szellőzőrács található. A patronokban található hatóanyag nehezebb a levegőnél. Szabad térben azonnal szétterül, majd lecsapódik a földre. Itt is ez történt. Az első jelenség az volt, hogy a lakásban található eb, név szerint Pimpike, éktelen prüszkölésbe kezdett. Pimpike földtől mért magassága még csak meg sem közelítette a húsz centimétert, sőt az orrát meg kifejezetten lógatta. Először arra gyanakodtunk, hogy megint letüdőzött néhány hangyát. Nemrégen vándorhangyák vonultak keresztül a lakáson, Pimpike látta a mozgást, és odament megszagolni. A hangya csak bizonyos fokig földhözragadt állat. Egy erőteljes szippantás, és menten a kutyus orrában találja magát, amit nehezményez, s apró csípések sorozatával adja a külvilág tudtára nemtetszését. A kutya meg ugye nem hangyászsün! Hát most nem ez történt. Mikor Pimpike úgy a tizenhatodik konyhakövet zúzta szét tehetetlen dühében az orrával, akkor kezdett gyanússá válni a dolog. Mi még semmi hatást nem éreztünk, de ekkor felvágódott a szoba ajtaja, megjelent a mami, hát egyébként sem volt szép, de most kifejezetten ijesztő jelenségként mutatkozott meg. Arca paprikavörös, taknya nyála egybefolyik. Valószínűleg ledőlt az ágyra tévézni, s a felszálló meleg levegővel ő kapta a második adagot. Lekapta a kabátját a fogasról, majd elmenekült. Két nap múlva kezdett a lánya komolyabban aggódni, de harmadnapra megkerült a mami. Ugye a fizika alaptörvénye, anyós nem vész el csak átalakul. Általában sárkánnyá, s ebben a formájában állandósul. Mi döbbenten néztünk, de nem értettük mi történt. No ekkor az ajtónyitogatástól felkavart levegő elhozta nékünk is a gázt. De sebaj, legalább kitisztultak a könnycsatornáink. Azért remélem titeket nem ríkattalak meg.