Az alábbi történet túlzott állatbarátságban szenvedőknek nem ajánlott.

Történt egyszer, hogy átmentünk egy barátunkhoz csapatostul, s invitáltuk erősen ugyan menjünk már el valahova. A válasza nem volt, mivel megígérte fiának, hogy kimennek az állatkertbe. Rajtunk ne múljék elmentünk velük. (a gyermek anyjának őszinte bánatára) Egy kis bemutató Ákosból Ennek az embernek a gondolkodás, és viselkedésmódja sem hétköznapi. Az átlagos tolvaj úgy lop el egy csokit a boltból, hogy felkészül, körbenéz latolgat, majd titokban cselekszik, és megpróbál feltűnés nélkül távozni. Ákosnál ez a következőképpen zajlik. Bemegy a boltba, hangosan köszön, elvesz egy csokit, kibontja, elkezdi enni, odaszól az eladónak miszerint: "Akkor délután hozom a csapágyakat!" majd köszön és távozik. Mire az eladó tudatáig elér hogy ellopott egy csokit, már nincs sehol. Ezt az esetet közelről láttam, és én nem mentem ki a boltból Ákossal, ezért láttam az eladók reakcióját. Elkezdtek tanakodni, hogy ki rendelhetett csapágyat. Álljon itt egy másik rövid történet. Bemegyünk egy boltba, bevásárolunk, a számla értéke 1326 HUF. Ákos fizet, letesz egy ezrest a pultra, majd nagyvonalúan odaszól az eladónak: Ötszázból kérek vissza! Az eredmény: visszakapott egy ötszázast, az eladó pedig még örült is hogy kapott 174 HUF jattot, miközben a vesztesége 826 HUF. A történethez szorosan hozzátartozik, hogy az eladó egy ismerős matematika tanár volt. A pofátlanságot valószínűleg egy Foszter nevű embertől tanulta Ákos, aki szerintem a legszemtelenebb egyén akivel eddig találkoztam. Itt egy példa mintának. Egy időben úgy a nyolcvanas évek közepén divattá vált kocka alakú lámpát szerelni a motorkerékpárokra. Az átlagos motoros bement a boltba, vett egy kispolski lámpát és felszerelte. Nem így Foszter úr, ő lopott egyet, de nem a bevett módszerrel, az ember elmegy valami távolabbi helyre és ellop egy lámpát, nem ő pofátlanul a saját házuk előtt álló autóból emelt ki egyet. Nos éppen elmentem ezzel az barommal valami alkatrészért. Megállunk a házuk előtt, ott áll a szomszédja, egyik keze a csípőjén, a másikkal a tarkóját simogatja, közben nézegeti szegény autóját minek erősem Jumurdzsákra emlékeztetett az eleje. Nézegeti Foszter motorját, valahogy ismerős neki az a lámpa. Személy szerint ha nem is én lennék a tettes, egy ilyen helyzetben minimum nagyon kényelmetlenül érezném magam. Nem így Foszter. Megkérdezte az embert hogy mi a szart néz. Majd kijelentette, hogy ő lopta el a lámpát. A szomszéd még mindig értetlenül állt az eset előtt ezért ez az állat odament és kitépte a másik lámpát is a helyéről. Ekkor ért el a szomszéd tudatáig, hogy mi is történik most valójában. Ott kergetőcskéztek az autók között, de ez az ember, (ha lehet annak nevezni) nem adta vissza a lámpát. Na mielőtt végképp rám untok itt az állatkerti történet. Ákos odamegy a jávorszarvas kifutójához. Ott áll az állatgondozó egy gereblyével a palánk mellett. Ákos csettintget a szarvasnak, mire az a szerencsétlen jószág odabaktat hozzá egy kis perec reményében. Ákos átnyúl a palánkon, mutatóujjával megfenyegeti a szarvast, majd ad neki egy akkora pofont, hogy megroggyant az állat térde, majd emelt hangon odaszól neki:
KISBARÁTOM EZT ADD ÁT A TÉLAPÓNAK
MÉG EGY AVAS SZALONCUKOR, ÉS KIBELEZEM AZ ÖREGET.
Az állatgondozó csak azért nem borult fel a röhögéstől, mert a gereblyére támaszkodott.