Itt a következő Ákos mese. Bemutatom történetem másik szereplőjét Gyurit. Ö egyik barátom öccse, tulajdonképpen nem tartozik társaságunkhoz, csak időnként fordult elő körünkben. Gyuri nem a motorozás kedvéért vett gépet, hanem azzal járt edzésre, mivel tornász suliba járt. Volt vagy tizennégy éves, de az élethez elengedhetetlenül szükséges hülyeséggel már bőségesen rendelkezett. Itt egy rövid példatörténet.
Ment az úton motorral, mi valahol lemaradva mögötte. Figyelmetlen volt, nem vette észre hogy befordult mögé egy rendőrautó. Gyuri szépen bekanyarodott jobbra, persze nem jelezte a kezével kanyarodási szándékát. No a zsaruknak sem kellett több, ráordítottak a megafonnal: Tegye ki a kezét. A srác megijedt, illetve valószínűleg megszokta, hogy a tornagyakorlatok közben gyakran rászólnak, és ilyenkor gyorsan kell reagálnia. Szóval ahogy kell kitette a kezét, illetve kitárta a karját, persze mind a kettőt. Mivel más utasítást nem kapott hát így is maradt. Néhány másodpercnyi csönd, majd a rendőrök magukhoz tértek a meglepetésből, és ismét ráüvöltöttek, hogy álljon meg. Na erre Gyurinak felment a pumpája, felállt a motoron, csípőből hátrafordult, persze még mindig kitárt karokkal, és visszakiabált a rendőröknek: Hogy a fenébe álljak meg, ha ki van nyújtva a kezem, a fék meg a kormányon van. Ezt mondjuk kár volt mondania, mivel végül azért büntették meg, mert a lábfék nem működött. Nos íme a történet első fejezete.
Ákos a törzshelyünkre, egy közeli parkba tartott. Észrevette Gyuri motorját egy iskola falának támasztva. A kerék ugyan le volt zárva egy lakattal, de egy ötvenkilós motornál ez nem akadály. Ákos fogta a motort, és lezárt kerékkel eltolta a közeli parkba, s ott egy bokorban helyezte el. A tornaedzés végével megjelent Gyuri, szemében könnyek csillogtak, elcsukló hangon jelentette be, hogy motorját ellopták. Ákos jól felcukkolta, apád agyonver ha megtudja! Ne is számíts rá hogy összerakunk neked egy másikat! Satöbbi satöbbi. Persze miután Gyuri jól kiszenvedte magát, visszakapta a motorját. Második fejezet. Kint ülünk a parkban, jelen van Gyuri és Ákos is. Ákos felállt a padról amin ült, odasétál Gyuri motorjához, és megkérdezi: Mehetek egy kört? Gyuri mondta: Csak nyugodtan. A motor egy közeli fának támasztva állt. Ákos egy kicsit előrébb tolta, kinyitotta a benzincsapot, két kézzel megmarkolta a kormányt, lábát a berúgó karra helyezte, és azt egy gyors mozdulattal mind a hetven kilójának súlyával lenyomta. Így kell berúgni egy motort. A látvány a következő volt: Ákos felsőteste a távgyaloglókéhoz hasonló furcsa mozgássorozatot mutatott be. Ahhoz képest hogy a motort jobb lábával rúgta be, s a ballal a földön állt, a bal lábával mintegy tízet toppantott. Arcára kiült egy meglepetés és rémület keverékéből álló furcsa kifejezés. Egy darabig csak állt némán, meglepetten, majd kíváncsi tekintettel kezdte vizsgálni a motort a műszaki részleteket illetően. Gyuri a következőket követte el. Vásárolt egy gyújtástrafót, egy három állású kapcsolót, és egy jó hosszú gyújtókábelt. A kapcsolót beszerelte a motor oldalán található dobozba. Ha előre kapcsolta, a hagyományos módon ment a motor. A kapcsoló középállásában nem indult a gép. A kapcsoló hátsó állásában azonban a második gyújtótrafó lépett üzembe. Ez egy hosszú kábelen keresztül elvitte a nagyfeszültséget a kormányra, ahol is némi markolatra tekert sztaniolban végződött. A szóban forgó motornál egy indítórúgásra a főtengely mintegy tizet fordul. Ezt a tíz nagyfeszültségű impulzust kapta meglepetésnek Ákos. A lányok kedvéért, akiket esetleg még nem rázott meg az áram, ez egy akkora rúgás amitől az ember hajából kiugrik a dauer. Ákos odaszólt Gyurinak, fel vagy írva, fel vagy írva. Harmadik, egyben utolsó fejezet.
Állunk néhányan Gyuriék háza előtt. Balra húsz méterre a ház kapuja, jobbra húsz méterre egy mellékutca torkolata. Gyuri kitolja a kapun motorját. Ákos arcán feszült várakozás. Gyuri beindítja motorját, felénk indul a járdán, sebessége mintegy 25-30 kilométer/óra. Ákos szemében gonoszság fénye csillan ahogy Gyuri közeledik felénk. Ákos hirtelen leguggol, hosszú karja előrelendül, kígyógyorsaságú mozdulattal előrecsap, s Gyuri térdhajlata alatt a kapcsolót a hátsó állásába sodorja. Itt vagyok bajban, hogyan írjam le a látványt. Electric boogie, azt hiszem ez a tánc neve amit Gyuri nekünk a sarokig hátralévő húsz méteren bemutatott. A sarokra érve elfogyott a lendület, de jó tornászhoz méltóan slusszpoénként még bemutatott egy kormányon történő kézenállást, és egy legalább kilenc pontot érő pofára esést. A közelben tartózkodó járókelők az eseményt hangos ovációval fogadták, majd megtapsolták.