Mindenféle rádiós anyagok az orosz Radio újságból

Variációk visszacsatolt audionra. Kicsit kezd elszaladni a ló a konstruktőrrel,
a harmadik rajz üzemeltetéséhez ugyanis már négy különálló áramforrás
szükséges. Persze akkoriban (1927) ez volt a divat, illetve lehetőség.

1927-ben nagyjából így nézett ki egy elektroncsöves rádió. A kapcsolás szinte
összes egyáltalán állítható alkatrésze kapott egy gombot az előlapra.
Antennacsatolás, hangolás, visszacsatolás, fűtőkörök egyenként.
Valóságos művészet volt egy ilyen rádiót beállítani a venni
kívánt adóra, és sohasem lehetett benne biztos az
ember, hogy mindent teljesen jól csinált.

Az evolúció rövid története, rádiós szempontból.
Aztán persze jött a szuper elv.

De előtte azért még született rengeteg, un. együttfutó hangolt körös konstrukció.
Jelen kapcsolás például három hangolt körös. Ezzel a konstrukcióval az a baj,
hogy nehéz biztosítani a hangolt körök jó együttfutását. Az első kört
az antenna húzza el, a harmadikat pedig a visszacsatolás.

Ráadásul mivel az összes hangolt kör azonos frekvenciára van hangolva, s éppen
a hangolhatóság miatt nehezen árnyékolható, ezért gerjedékeny is a kapcsolás.
Hogy mégse gerjedjen össze, ezen a konstrukción három különálló forgót
használtak, egymástól relatív messze elhelyezve. A rajz érdekessége,
a kondenzátorok együttfutásának zseniális mechanikai állíthatósága.
Mindhárom forgókondenzátor tengelye fixen egymáshoz van rögzítve.
A képen a harmadik (jobb szélső) forgókondenzátor fixen le van rögzítve
az alaplemezre, a másik kettő ellenben nincs. Az utóbbi két forgókondenzátor
állórésze az előlapra kivezetett karokkal külön külön is állítható,
konkrétan billenthető az alaplaphoz képest. Mesteri!

Íme egy négy hangolt körös kapcsolás. Ha nem jön a szuper elv,
s a fejlődés sem áll meg, vajon hová fajult volna ez az elv?

A kapcsolási és a megvalósítási rajz. Pontosan úgy, mint ahogyan azt a képeken látjuk,
csak fel kell csavarozni az alkatrészeket egy rajztáblára, s már készen is van a rádió.
Balra egy kicsit bonyolultabb (két tekercs), jobbra pedig egy egyszerűbb változat.

A konstruktőr a tekercs méretét a mellétett gyufásdobozzal kívánta szemléltetni.
No de hogyan került a szovjetunióba 1936-ban, egy Tesco reklámcímkés gyufa?

Íme a legegyszerűbb detektoros rádió kapcsolási és megvalósítási rajza.
Első nekifutásra elég csak a detektort és a fejhallgatót megvenni a boltban.
Ha elég erős a helyi adó, valamint nincs a közelben másik, ami a szovjetunióban
- mivel nagy ország - könnyen előfordulhatott, akkor akár elég is volt ennyi beruházás.

Számomra - mivel nem tudok rajzolni - örök dilemma, hogy mi volt előbb.
A ceruzarajz alapján készült el a rádió, vagy a kész rádió fotójából született
meg az újságban jól lehozható (könnyű hozzá a nyomdatechnika) ceruzarajz?

Visszacsatolt audion kettőstriódával és RC csatolt hangfrekvenciás erősítővel.
A rajzon szereplő alkatrészeken túl, már csak a két (anód + fűtés) telep kell.

Különös kép egy visszacsatolt audionról. Az alkatrészeket valós képükkel ábrázolta
a rajzoló, kivéve az elektroncsövet, melynek a rajzjelét biggyesztette oda úgy
nagyjából a kép közepére. Ez a kapcsolás ezen a módon összeszerelve
stabil működésű ugyan nem lesz, de ilyen kuszán összedrótozva
is tökéletesen működőképes. Ennyire kevés alkatrész
ugyanis még szinte bármi trehányságot kibír.

Varázsa van ennek a rajznak!
Gondolom rásegít az is, hogy mivel rém egyszerű, ezért értem.

A későbbiekben, ha volt sikerélmény, vagyis megszólalt az első rádió, az embert
elkapta a gépszíj, s az összes zsebpénzét mindenféle alkatrészekre költötte,
mely tevékenység eredményeként megszületett a két hangolt körös,
HF erősítős, hangszóróvételt is lehetővé tévő rádió. Persze
ennek ma már nincs semmi varázsa, de ettől még
könnyű ráérezni a korabeli hangulatra.

Eltöprengtem... Majd szeretnék ilyen rajzot az általam épített (az építés persze
még csak a jövő zenéje) rádióról egy ilyen szép, szinte fényképszerű rajzot.
Vagy rajzszerű fényképet. Szabadkézzel biztosan nem sikerülne, ellenben
egy képszerkesztőhöz illő pluginnal gondolom igen. Majd kialakul...

Az első tranzisztoros rádiórajzok egyike, mégpedig 1955-ből. Három hullámsávos,
variométeres hangolású. A báziskapcsolású első tranzisztor külön telepről kap
előfeszültséget. Az A osztályú végfokozat transzformátoros ki és bemeneti
illesztésű. Érdekessége még a rajznak az R4 potméterrel szabályozható
 tápfeszültség, amire eddig még sehol másutt nem láttam példát.

Szovjet gyártmányú, germánium alapú, un. tűs tranzisztor bekötése 1955-ből.
Volt egy formája, az már biztos!

Telepes / hálózati szupervevő tranzisztorokkal. A tápfeszültség 40 volt!
A П1 típusjelű tranzisztorok ekkora feszültségen már maguktól
is annyira kinyitottak, hogy a HF erősítő tranzisztorainak
nincsenek is BE nyitófeszültséget beállító alkatrészei.

Négy hangolt körös egyenes vevő, melynek rajzán két újabb érdekesség is felfedezhető.
Egyrészt nem hangolható, hanem átkapcsolós, másrészt az ellenütemű kimenőtrafót
mondhatni rátekercselték a hangszóróra. Erről az amúgy jópofa megoldásról
idővel nemcsak az oroszok, de a többi gyártók is leszoktak. Ki tudja?
Talán valamiért nem szerettek háromlábú hangszórót gyártani.

Négytranzisztoros egyenes vevő. Érdekessége a 20-60 volt közötti tápfeszültség.
A rajz azért hat olyan furán, mert az első két tranzisztor felső tápfeszültség
vezetékét lentre rajzolták, a második két tranzisztorét pedig fentre, de
a rajz végén azt is lehozták lentre. Hogy miért kell ezt így megkeverni?
Nekem valamiért mindig az "ellenség megtévesztése" kifejezés ugrik be.

Még hogy nincs benne negatív visszacsatolás? Anyádat! Mondta üvöltve
(persze csak mélyen magában) a konstruktőr a főnökének. Nesze b*zdmeg!
Mondta másnap reggel (persze szintén csak magában) miközben mosolyába
halálos átkokat szőve átnyújtotta elbírálásra főnökének ezt a szörnyű rajzot.
Ezt vezesd le te paraszt! Olvashatták ki tekintetéből a rutinosabb kollégák.

Szupervevő 1956-ból, orosz tranzisztorokra alapozva. Nincs visszapofázás!
Itt kérem senki, T2 kivételével egyik tranzisztor se kap BE nyitófeszültséget.

Íme az 1956 tájékán gyártott C1E, C2Г, П1Ж, П2A, П2Б, П3A П3Б, П3B
tranzisztorok adatai. Hogy melyik oszlop a CE visszáram, azt én
nem tudom, de mindenhol szép nagy számok szerepelnek.

Ez egy 6 voltos, akkumulátoros üzemre méretezett teljesítményerősítő.
A kimenőtrafóra mind kollektor, mind pedig emitter oldalról
rádolgoznak a végtranzisztorok. Vagy az is lehet, hogy ez
csak negatív visszacsatolás, mint a meghajtó fokozatban?

LED sor vezérlése meglepően egyszerűen. Arra azért kíváncsi lennék,
hogy mennyire hirtelen lépnek be az egyes diódák.

Meglepően "széparcú" orosz magnó, mégpedig a nálunk
is ismert Kashtan mechanikájára alapozva.

Az oroszok valami érthetetlen okból (talán valami félreértelmezett nemzeti öntudat)
szeretnek eltérni attól a vonaltól, ami a világ bármely más részén elfogadott.
Már úgy értem, hogy kapcsolási rajzon műveleti erősítőt rajtuk kívül
nem jelöl így senki. Mindenhol egy háromszög a műveleti
erősítő jele, kivéve természetesen az oroszokat.

Van szemem a dolgokhoz, azt meg kell hagyni! A rengeteg újság viszonylag gyors
átlapozása közben simán kiszúrtam az egyik sarokban ezt a Videoton Hi-Fi
tornyot. Volt is olyan (amúgy Dual) CD játszóm, ami torony tetején ül.

Már megint hogy néz ki az a műveleti erősítő?
Részemről mindig valami digitális izének nézem...

Egyenes vevő, melyek építésében, a Radio újságot lapozgatva az a véleményem alakult
ki, hogy az oroszok igenis nagyok voltak. Jelen rajz több érdekességet is felmutat.
Az egyenes vevőknél megszokott egyszerűséggel ellentétben van benne AGC.
A bemeneti fokozata pedig két hangolt körös kivitelben is elkészíthető. (jobb
szelektivitás) A HF fokozat végtranzisztorainak bázisai közé, első ránézésre
teljesen értelmetlen három párhuzamos diódát tenni. Persze ha úgy nézzük,
hogy a háromból két dióda egy egy végtranzisztorhoz van kötve termikusan,
akkor mindjárt más a helyzet. Élvezet visszafejtegetni egy ilyen jópofa rajzot!

Íme egy újabb csodarádió. Ez speciel a mindössze három tranzisztor ellenére egy
szupervevő. Az első tranzisztor a modulátor és az oszcillátor. A második kettő
az aperiodikus (nem hangolt) KF jel erősítő. Míg a VT2 középső tranzisztor
kétszeresen kihasználva a HF erősítő. A VT2 tranzisztor kollektorába egy
RF fojtótekercs vagy egy ellenállás passzolna, mely kritériumoknak pont
megfelel egy hallgatóbetét. Apróbb hibája ennek a kapcsolásnak, hogy mivel
a hallgatóra jut a KF jelből rendesen, a rádió a KF sávon zavaróan sugároz.
Persze ha nem drót végén lóg a hallgató, vagyis nincs antenna, akkor nem.

Komolyan mondom, ha nem látom a hangszedőből meg a hangszóróból, hogy ez
egy lemezjátszó erősítője, a lüke rajzjelek alapján valami digitális izének nézem.

Az első kapcsolás egy mindenütt bevett, általánosan elterjedt, un. fiziológiai
(a fül hallásgörbéjének megfelelő) hangosságszabályozó. A középső kapcsolás
ugyanaz, de a kapcsoláshoz (illetve a kapcsolás egyszerűségéhez) alapvetően
szükséges megcsapolt ellenállás pályájú potméter nélkül. Az alsó rajz
mindezeknek orosz módra cifrázott változata. De ez még semmi!

Ugyanis az oroszok a fiziológiai hangerőszabályzót több potméter felhasználásával
akár még hangszínszabályzóvá is tudják fejleszteni. Vagy valami...

Ez a rajz azért van itt, mert ezt "mondhatni eltettem" későbbi felhasználásra.
Ez egy un. háromfázisú generátor. Például arra jó, hogy meg lehet
vele forgatni azokat a háromfázisú motorokat is, amelyek
például a HDD-ben, vagy videóban fordulnak elő.

Logikai jelszint ábra, és nyomtatott áramköri rajz is van a háromfázisú generátorhoz.
Már csak a szovjet digitális IC-ket kell lefordítanom valami érthető nyelvre.
Illetve "már csak" el kell készítenem, be kell dobozolnom, satöbbi...

CI-94 (Saga) oszcilloszkóphoz készült, az abból származó eltérítő fűrészjellel vezérelt,
úgynevezett KF hangoló generátor. Magyarul (illetve angolul) wobler. R1 potméterrel
a közepes frekvenciát, R2-vel a löketet, R11-el pedig az RF kimeneti jelszintet tudjuk
beállítani. Annyira zseniális, hogy nincs is benne tekercs, hogy teljesen el vagyok tőle
olvadva! Ráadásul, ha épp nincs otthon fóliás lemezünk, csak csupasz, akkor az 5-ös
ábra szerint amúgy oroszosan dróthuzalozással is elkészíthetjük a panelt. Hogy mi
oszcillál benne, s miért épp a megadott KF frekvencián? Kit érdekel, ha egyszer
megspóroltuk azt a nyomorult tekercset. Amúgy a V1 + V2 tranzisztorok
által alkotott multivibrátor sütögeti ki a V3 + V4 tranzisztorokból
felépített áramgenerátorral töltött C3 kondenzátort.
A kapcsolás kimeneti jele ugyan inkább négyszög, mint
szinusz, de ez a használhatóságot egyáltalán nem zavarja.

Ezt is szeretném megépíteni. Ez egy annyira vér primitív automatikus járművezérlés,
hogy ilyen is csak az oroszoknak juthat eszébe. B1 mikrofon a V1 - V2 tranzisztorok
alkotta erősítő segedelmével összegerjed B2 hangszóróval, ha az akusztikus átalakítók
elé szerelt tölcsér hatókörébe valami olyan tárgy kerül, melyről a hang visszaverődik.
Ilyenkor meghúz a K1 relé és bekapcsolja a kormánymotort. Nemcsak, hogy
ránézésre teljesen magától kering a szobában, de mindeközben
mikor "meglát" valamit, vidáman fütyörészik is.

Volt az ezermesterben egy cikk. Az volt a címe: Mosógéppel varrni? Nem lehetetlen!
Szerintem ezt olvashatta egy orosz ezermester, majd az elfogyasztott - minden más
nép fiai számára - halálos mennyiségű vodka elfogyasztása után feltette magában
a kérdést: Vajon le lehet játszani a magnókazettát egy lemezjátszóval? És igen!
Mindössze a lejátszófejet kell darabka vaslemez és két átmérő négyes csavar
segedelmével ráerősíteni a kazettára, majd kell két darab Merklin fémépítő
alkatrész, egy a lemezjátszó alaplemezébe erősített tengely, s ekkor már
csak egy kéttranzisztoros erősítőre van szükségünk, s el is készültünk.

Ez találtam - mint első híradást - a tranzisztorról az orosz Radio újságban.
Nem fűzök a leírtakhoz különösebb kommentárt.

A Germánium alapú tűs tranzisztor fizikai felépítése és karakterisztikái.

Bázis és emitter mintakapcsolás, valamint egy kétfokozatú,
transzformátoros csatolású hangfrekvenciás erősítő.

Hangolt erősítő, vagy szupervevő bemeneti fokozata. (felül)
Transzformátor nélküli komplementer tranzisztoros erősítő. (alul)

Földelt kollektoros erősítő, valamint kétféle oszcillátor. (felül)
Multivibrátor. (alul)

Ez pedig mind a tranzisztorokat bemutató cikk, mind pedig ezen válogatás vége.